Köszöntő

A világunkat szélsőségek és egy paradoxon jellemzi, amire időnként utalunk, de amin nemigen gondolkodunk el: a növekvő globalizáció újabb differenciálódással jár együtt, egyre messzebbre ható kapcsolatok jönnek létre, egyre bonyolultabb megosztottság mellett. A kozmopolitizmus és a provinciális szellem nem ellentétes többé, összefüggenek egymással és kölcsönösen erősítik egymást. A technika diadalmenete, különösen a média és a kommunikáció terén, a Földet az információ és a kauzalitás egyetlen hálójává kapcsolta össze.

A média minden történést egyenesen a világ lakóhelyeinek nappali szobáiba szállít be, oltárként elfoglalva a fő helyeit, imádjuk, csodáljuk azt. Ezzel együtt reméljük, hogy korunk nem a kulturális határok leépülését, mint inkább ezek újrafogalmazását, megsokszorozását erősíti. Orientációs pontokat keresünk magunk és gyermekeink számára. Voltaképpen hogyan kezeljük egy olyan világot, amely nem jól tagolt, de egyetlen egységet sem alkot? Csak azt tudjuk befolyásolni, amit értünk, de a szélsőségek felerősítik a bizonytalanságot. Egyetlen esélyünk - mint mindig - az alkalmazkodás. Bár csekélyek a kilátások arra, hogy szintézis jöjjön létre, de másokkal beszélni, eszmét cserélni, odafigyelni közelebb visz a megoldáshoz (s ne feledjük a remény morális kötelességét!) A technikák fejlődése ijesztőnek tűnhet: mégis naivitás volna azt hinni, hogy önmagunkban meghatározzák majd jövendő társadalmaink arculatát, talán számít még az emberség.

Több kérdés is felvetődik

  • Hogyan kezeljük a szabályozottságot és a szabálytalanságot?
  • Fel lehet-e készülni a szélsőségekre?
  • Milyen legyen a gyermekekkel foglalkozók stratégiája?
  • Hol és hogyan kellene erősíteni az arculatépítést?

    Legfőbb törekvésünk, hogy összehozzunk olyan embereket, akik más terülteken, de valamilyen módon gyerekekkel foglalkoznak, gyerekekért dolgoznak. Az ember az élet démoni és tragikus energiáit a fikció, az irodalom, a művészet villámhárítóival földeli le. Szemlélőként minden pokollal és mámorral szembe merünk nézni, hiszen az egész csak játék, színjáték, minket nem érint- gondoljuk, de tudunk-e szembesülni a valósággal? Életformáló, társadalmi felemelkedést segítő, esélyt teremtő erő erőket előhívni magunkból, a szélsőségek megszelídítése érdekében. Gondolkodjunk együtt, gyermekeink, a megoldás és magunk érdekében!
    Várjuk az Ön és ismerősei, munkatársai jelentkezését az immáron harmadik alkalommal megrendezésre kerülő "Globalizált gyermek" Gyermeknevelési Konferenciára.

    Tóth József